Tus és ecset

Miklós Pál a régi kínai világ szerelmese volt: a tusé és ecseté, a festők és írástudók művészetéé, a kifinomult formáké, a jelképes nyelvé, amely nemcsak tusfestményekben és kalligráfiákban jelent meg, hanem a szerelem művészetében is, a buddhizmus Kínában kialakult ágában, a chanban is, az életmódban vagy az időszemléletben is. De aki érteni szeretné a roppant változásokat, amelyek a mai Kínát jellemzik, annak mindenképpen érdemes elmerülnie az ő kínai múltat értő és európai kultúrával összevető esszéiben. Hiszen ma is igaz, hogy 'még az újításokat, a reformokat, a jövőt kívánó politikát is csak a múlt hitelesítésével lehet előadni' (Nyelvi kultúra és ideológia).